tisztességes
tisztességes [ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A tisztesség követelményeinek eleget tevő, feddhetetlen, derék, becsületes, tiszta erkölcsű <személy>. Tisztességes asszony, ember, fiú, leány. Kicsit bogaras, de különben tisztességes ember. Tisztességes szándékot tanúsított. Tisztességesen viselkedik. A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta jóság. (Mikes Kelemen) Az ember minden pályán boldogulhat, csak tisztességes legyen. (Ambrus Zoltán) A rendőr… biztosított, hogy ő tisztességes ember, és tudja, mi a kötelessége. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <arc, ábrázat>, amelyről sugárzik a tisztesség, becsület. Tisztességes képe van. A gyermek… remegve csókolá meg [szépapjának] …tisztességes arcát. (Jókai Mór)
2. A tisztesség követelményeinek megfelelő <tett, megnyilvánulás, megnyilatkozás>. Tisztességes cselekedet, elbánás, eljárás; tisztességes szándék: a) becsületes sz.; b) nősülési sz.; tisztességes vélemény, viselkedés. Ha tisztességes szándékai vannak, mért bujkál késő éjszaka a sötétben? (Kuncz Aladár)
3. (bizalmas) Olyan <dolog>, amellyel vki meg lehet elégedve; rendes, jó. Tisztességes ebéd, jövedelem, kereset, szoba. Tisztességes fizetése van. Jövedelméből tisztességesen megélhet. Tisztességes ruhát vásárla magának. (Vörösmarty Mihály) Hallja, előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt. (Ambrus Zoltán)
4. (bizalmas, tréfás) Megszokott formában történő, lezajló; rendes, szabályszerű. [A telepesek] megijedtek ugyan [a vihartól]…, de csak azt hitték, hogy néhány óra múlva majd megszűnik az, mint más tisztességes vihar. (Jókai Mór)
5. (bizalmas, gúnyos, tréfás) Tisztességesen: alaposan, nagyon, jócskán. Tisztességesen elázik: magatehetetlen részeg lesz. No, veled tisztességesen elbántak!
