tisztességtudó
tisztességtudó melléknév -n v. -an, -bb
1. Másnak a kellő tiszteletet megadó, illemtudó, tisztelettudó <személy>. Tisztességtudó ember, férfi, fiú, leány, nő. A falu igaz fiának tisztességtudónak, mérsékeltnek… kell lennie. (Móricz Zsigmond)
2. A kellő tisztelet megadását tanúsító <magatartás, megnyilatkozás>. Tisztességtudó köszönés, modor, viselkedés. Magatartása egyenes, férfias, tisztességtudó volt. (Tolnai Lajos) Pista… tisztességtudón felelte: – Köszönjük alásan a jóakaratját. (Mikszáth Kálmán) Kalapját tisztességtudóan lekapta fejéről, ahogy diákhoz való. (Kosztolányi Dezső)
