1. Olyan <személy, intézmény>, aki, amely tisztít. (1). Az edényt tisztító háziasszony, a csatornát tisztító munkás. Tisztító üzembe adta a fehérneműit.
2. Olyan <eszköz v. szer>, amellyel tisztítanak. Tisztító fölszerelés, szerelék.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki vmit tisztít.
2. Hely, ahol vmit tisztítanak. A vasöntő tisztítója. || a. Ruhaneműek és textilanyagok tisztításával, fehérítésével és gyak. festésével is foglalkozó üzem. Tisztítóba adja a ruhát. Az elegáns toalettjei mind a tisztítóban voltak. (Jókai Mór)
3. Eszköz v. szer, amellyel vmit tisztítanak. Alkoholos, mágneses tisztító.
4. (régies) Orvosság, orvosszer, hashajtószer. Ha én adnék tisztitót neki, az még inkább epesárba [= megsűrűsödött epe] ejtené. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.