tisztség

Full text search

tisztség [szcs] főnév -et, -e [ë, e]
1. (hivatalos) Hivatali beosztás, állás, megbízatás, feladatkör. Nagy tisztség(ek)re emelkedik, törekszik, emel vkit; lemond tisztségéről; tisztséget vállal, visel; vmely, vmilyen tisztséget bíz vkire; leteszi tisztségét, magas tisztséget tölt be.  A tisztségben levőkre mindenkor balítéletet szoktak tenni; de aki az igaz úton jár, van mivel vígasztalni magát. (Mikes Kelemen) Egészen átformálódott az ügyvédi állás: tisztségből mesterség lett. (Mikszáth Kálmán) || a. (hivatalos) <Egyesületben, társaságban, pártban> (vezető) megbízatás, feladatkör. Az egyesület főbb tisztségei: elnök, főtitkár, jegyző, pénztáros.
2. (régies) Katonai tiszti rang.  A két kapitánynak… az volt a válasza, hogy az ostrom után mind a kettő letette a tisztségét. (Gárdonyi Géza)
3. (választékos) Nem hivatali jellegű, alkalmi feladatkör. A házigazda tisztségét töltötte be. Rábízták a szakács tisztségét.
4. (régies) Tisztviselők, ill. katonatisztek testülete, együttese, kara (kar [2] 1); tisztikar.  Könyörgött a tiszttartónak, hogy a tisztség eszközöljön ki kárpótlást a megkárosodottnak. (Vas Gereben) Ferenc nagyon kedves embere lett az egész uradalmi tisztségnek. (Jókai Mór)
tisztségű.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi