tized [1]
tized [1] [e] számnév és főnév
I. számnév, törtszámnév (melléknévi) (ritka) Annyi, mint vmely egésznek, vmely mértékül szolgáló mennyiségnek tíz egyenlő része közül egy.
II. számnév, törtsz (főnévi) -et, -e [ë, e]
1. (mennyiségtan) Az egész szám tíz egyenlő része közül egy; tizedrész. Összeadja a tizedeket. A tizedeket felfelé v. lefelé kerekíti.
2. Az ilyen számot jelölő számjegy. A tizedek helye közvetlenül a tizedes pont után van.
3. A tíz egyenlő részre osztott v. osztható egésznek egy(ik) része; tizedrésze. A fizetés tizedét tartalékolta. || a. (ritka) <Értékelésben, a kis érték kifejezésére.> Egy gyilkos, egy gaz…, ki első férjed tizedének Még huszadrésze sincs… (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. (népies) Tizedjére: tizedannyira, tizedrészben. Ha csak tizedjére is úgy tudnék hegedülni, mint az a német, mily boldogan élhetném le az életemet. (Gárdonyi Géza)
III. főnév -et, -e [ë, e]
1. A learatott gabonából, begyűjtött terményből adó gyanánt járó tizedrész. A tizedet beszedi; a tizedet kiveti. Én királyi biztos vagyok… Bitang birtokokon szedem a tizedet. (Gárdonyi Géza) Az én ipam fekete lelkű ember,… a tizedet… fegyveres templomszolgákkal magának hajtja be kétszeresen. (Kaffka Margit)
2. <A learatott gabonából, a begyűjtött terményből> munkadíj gyanánt járó tizedrész. Az árpa aratásáért egy tizedet fizet. (népies) Tizedén v. tizedért arat, csépel: egy tizedért a., cs.
Szóösszetétel(ek): tizedannyi; tizedennyi; tizedgabona, tizedszedés.
tizednyi.
