1. Olyan kisebb v. nagyobb, rendsz. mélyebb állóvíz, amelynek rendsz. álladó jellegű, kialakult vízterülete van, és amely nincs összeköttetésben a tengerrel. Édesvizű, lefolyástalan, hajózható, mesterséges tó; a Balaton tava; Fertő tó v. a Fertő tava; az ezer tó országa: Finnország; a tó feneke, partja, tükre; a tó szélén, közepén; beúszik a tóba; fürdik a tóban; csónakázik a tavon. Tündérországnak egy tó állott közepén. | János vitéz búsan annak partjára mén. (Petőfi Sándor) Csillanó tükrén a tónak Mint az árnyék leng a csónak. (Vajda János) Itt távol tájkép, tóval és hegyekkel, Oly vadregényes és valószínűtlen. (Juhász Gyula) || a. Ennek vize. A tó befagy; a tó hullámzik; lecsapolják, levezetik a tavat. Ahol tűz égett a hegyoldalban, tűz ragyogott a tóban is. (Jókai Mór) Kövér homály, zsíros, csendes… Csak egy ladik, mely hallhatón | kotyog még a kásás tavon | magában. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, költői) <Vmely folyadékból, főleg vérből:> kiömlött nagyobb tömeg. Látván a görögöt… elesni, És fájdalmai közt fetrengeni vére tavában, Könnyre fakadt. (Vörösmarty Mihály) Saját vérök tavába fúlnak bé a szabadságnak ellenségei! (Petőfi Sándor)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.