1. (népies) Kidöntött, kivágott fának a talajban maradó része a gyökerek nélkül; egészben v. széthasogatva tüzelőnek való. Tőkét ás; kitermeli a tőkét; tőkéval tüzel. || a. (ritka) Ennek a földből kiálló darabja; tönk (1). [A hajót] soha semmi baj… nem érte, sem zátonyon nem akadt, sem tőkére nem ment. (Jókai Mór) || b. Vastagabb fa törzséből levágott, rendsz. henger alakú, tömör rész, amelyen különféle munkafolyamatokat végeznek; tönk (3). Favágó, húsvágó tőke; a csizmadia, a mészáros tőkéje. Aprítja a gallyfát… a tőkén, rövid nyelű baltával. (Gárdonyi Géza) Középen egy nagy üllő, nagy fekete tőkén. (Móricz Zsigmond) || c. (régies) A vérpad tönkje. Fejem tőkére szánva mondom A spártaiakról amit akarok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Szőlőtőke. Tőkét→dönt. Erősebb, magasabb művelésű tőkéken 15–20 hajtás is lehet. Lehajlok egy tőkéhez, meg akarom nézni, hogy hány fürt. (Gárdonyi Géza) [Szőlőhegy télen.] Mikor jön már a tavasz és a nyár? | a fosztott tőke álmodozva vár. (Babits Mihály)
3. (növénytan) Évelő növényeknek föld alatti, kitelelő, a szaporodás céljait is szolgáló része, hajtása (rhizoma).
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Ostoba, durva, érzéketlen, nehézkes ember, tuskó (4). Oh, te tőke, Még sem ösmersz? (Vörösmarty Mihály)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.