töltelék
töltelék [e] főnév -et, -e [ë, e] v. -je [e]
Általában az a dolog, kül. anyag, amellyel vmit meg- v. kitöltenek.
1. Töltött káposztának, töltött paprikának v. vmely más töltött (húsos) ételnek az a része, amely darált v. apróra vágott húsféle és más hozzávaló keverékéből áll, és amelyet vmely ehető borításban főznek v. ritkábban sütnek meg. Tölteléket készít töltött paprikához, töltött velőhöz. A töltött káposztából csak a tölteléket eszi. || a. Vmely levével együtt tálalt, töltött húsos ételnek ez a része az ezt magában foglaló borítással együtt. Töltött paprika volt ebédre, megettem három tölteléket. Láttam, hogy főzik itt a töltött káposztát… több benne a hús, mint a rizs, és a tölteléke is úszik a kövér zsírban. (Móricz Zsigmond) || b. Darált, v. aprított húsból v. állati belső részekből, rizsből, kásából v. zsemledarabokból és fűszerekből álló keverék, amelyből bélbe töltve hurka, kolbász készül. A hurka, a kolbász tölteléke. A töltelék túlságosan fűszeres. A mély tányérba belenyomkodták néhány májas és véres töltelékét. (Kosztolányi Dezső) || c. Zsemléből, tojásból és fűszerekből összekevert anyag, amellyel a töltött csirkét, galambot v. a töltött borjúhúst készítik. Elkészítette a tölteléket a csirkébe. || d. Sült tésztába tett gyümölcs, lekvár v. vmely rendsz. rétegesen kent krémszerű édes anyag. Mák és dió lesz a kalácsok tölteléke. A torta töltelékében csokoládé és vaj van. Fagylalttartályokat látok,… óriási rézüstökben a krémes lepény aranysárga töltelékét. (Kosztolányi Dezső)
2. Salak, föld v. törmelék, amellyel vmely gödröt, üreget, alacsonyabb v. egyenetlen tereprészt kitöltenek, ill. a terep többi részével azonos szintűvé tesznek. Homokot használt tölteléknek. A gödröket töltelékkel tömték be. || a. jelzői használat(ban) Ilyen célra használt <anyag>. A töltelék földet kellett… mélyen kiásni. (Jókai Mór)
3. (ritka, katonaság, régies) A bomba belsejébe helyezett apró, éles v. hegyes vasdarabok, amelyek robbanáskor szétrepültek. Hiába türtőztette a nevetést, kipattant belőle egyszerre, mint egy bombából a töltelék. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Olyan személy, aki másokkal együtt vmely (tisztességtelen, megvetett, alávaló) helyen szokott tartózkodni, ill. oda való. Bordélyházak tölteléke. Megholt már a’, te pokol töltelékje, minek ásod föl a sírból. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. töltelékanyag; 2. ágyútöltelék; börtöntöltelék; hurkatöltelék; kocsmatöltelék; verstöltelék.
töltelékes.
