tolvaj
tolvaj főnév és melléknév
1. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki lop. Besurranó, cégéres tolvaj; házi tolvaj; vén tolvaj; tolvajt kerget; tolvajt kiált: k., hogy fogják meg a tolvajt. Tolvaj! – kiabálták az üldözők. Szóláshasonlat(ok): tolvaj, mint a tolvaj szarka. Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe, | Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be. (Petőfi Sándor) A vasúti tolvaj… mosolygott, megértően. (Kosztolányi Dezső) Ki lopta el?… Ilyen tolvajok közt lenni, nincs ezeknek Istenük. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév -abb
1. Olyan <személy, csoport, állat>, aki, amely lop. Tolvaj asszony, macska, szarka, társaság. Adok nekik, a szemtelen tolvaj rablóknak kétszáz forintot, punktum. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen emberre, állatra jellemző. Tolvaj a nézése is. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Titkos, rejtett, olyan, amit főleg tolvajok szoktak felhasználni. [Zsoldosait] Tolvaj hegyi hágón vezeté sietve. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. tolvajbarlang; tolvajélet; 2. lótolvaj; zsebtolvaj.
tolvajság.
