tönkretesz
tönkretesz tárgyas ige
1. <Személyt> testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba, pusztulásba dönt; szerencsétlenné tesz. A folyamatos mulatással, ivással tönkreteszi magát. Kicsi a lyány…: Nagy szerelem teszi tönkre. (Arany János) Mester úr, ne menjen haza, elfárad és tönkreteszi magát evvel a sok gyaloglással. (Móricz Zsigmond) || a. <Állatot, növényt> fejlődésében, egészségi állapotában súlyosan károsít. Tönkreteszi a lovait a rossz takarmányozással. A jég tönkreteszi a vetést.
2. <Vmely tárgyat v. dolgot> végképp használhatatlanná, hasznavehetetlenné tesz; elront, elpusztít. Tönkreteszi a játékot; tönkreteszi egészségét, jövőjét, reményét. A mértéktelen sportolás tönkreteszi a szívet. A gyerek tönkretette a varrógépet. Hejh te király, hol van régi szép sereged, Hol van régi fényed? | Hejh be tönkre tették a szegény honvédek. (Petőfi Sándor) Bolondok, tönkreteszik a lányuk jövőjét. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben is) <Műalkotást, jó állapotot, hangulatot> élvezhetetlenné tesz; elront. Ezt az alakot kár volt odafestened; egészen tönkretetted vele a képet. Nyaralását a rossz idő teljesen tönkretette. Bejelentése tönkretette a kitűnő hangulatot.
tönkretehető; tönkretétet; tönkretett; tönkretevés; tönkretevő.
