1. Falusi háznak, kúriának rendsz. a bejáratnál levő, folyosóhoz hasonló, fedett külső része; az udvar v. kert felé eső oldala oszlopos és nyitott. Boltíves tornác. A tornác karfájára könyökölt. Naphosszat elüldögélt a tornácon. Üljünk ki a tornácra. No gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác elé. (Gárdonyi Géza) Ölembe kulcsolt kézzel… ülök néha a tornácban; délutáni csendes harangszó bong felém. (Kaffka Margit) A tornácon ebédeltünk. Árnyas zug ez a tornác, a ház két szárnyának szögletében. (Nagy Lajos)
2. (irodalmi nyelvben) Épület bejáratánál levő helyiség, előcsarnok; verandaszerű előtér. A királyok tornáciban tolongnak, ácsorognak. (Csokonai Vitéz Mihály) Ott sétált… úti köpönyegben az állomás tornácán. (Gárdonyi Géza) Egy nyári vendéglő tornácán tünődöm | egyedül az éjben. (Kosztolányi Dezső) || a. (vallásügy) A pokol tornáca: <a katolikus vallás tanítása szerint> az a hely, ahol az ószövetségi szent életű emberek lelkei a Krisztus által való megváltásra várakoztak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.