törött
törött melléknév -en [e]
1. Olyan, amin törés (II. 1a) van; repedt, sérült. Törött ablak; törött edény, láb, tojás, tükör, üveg. Betekint fél szemmel egy törött ablakon. (Arany János) Fadgyas az új grófi háztartásban kezd úgy szerepelni, mint a törött korsó. (Tolnai Lajos) Nyúzott kanapék… hasábul törött rugók és szakállas kócok lógva meredeztek. (Babits Mihály) || a. Olyan, ami nem ép, amiből egy rész kitörött, kiesett; csorbult, tört. Megállt a tornác törött márványlépcsőjén. (Móra Ferenc) || b. Olyan, ami apróra van törve; tört (I. 1b). Törött bors, cukor, fahéj.
2. (átvitt értelemben, régies) Olyan <hang, szín> , amely eredeti tisztaságát elvesztette; erőtlen, színtelen. Beteg, törött fényű szemeit törülgette. (Tolnai Lajos) || a. Töredezett, szaggatott. A szakadó szívből szomorú hang jött ki törötten. (Vörösmarty Mihály) Sötét éjben… Virraszta meddő bánatában. A dalnok egyedűl… Mellette és körűle vannak Romjai sok törött sohajnak, Szárnyaszegett dalok. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Törött bor: fényét vesztett, zavaros b.
4. (átvitt értelemben, régies) Kimerült, törődött <ember, emberi szervezet>. Magam törött, beteg ember. (Arany János) Alig tudta kiemelni… elnyűtt izmait, törött idegeit a… fogadó kényelmes ágyából. (Tolnai Lajos) A városban ébrednek kínnal Szegény, törött emberek. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): hajótörött.
