törvényes
törvényes [ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e]
1. Olyan, ami törvényen, v. törvényerejű rendeleten alapszik, abból következik; ami a törvénynek, a törvényben foglalt előírásoknak megfelel. Törvényes határozat, intézkedések; törvényes joga van vmihez. A törvényes rend helyreállt. Törvényes lépéseket tett. Megindítja a törvényes eljárást. [Holmija] a takarítónő kamrájában volt, megközelíthetetlen helyen minden törvényes eljárás számára. (Hunyady Sándor) || a. A törvény v. a törvények rendelkezései által kijelölt, meghatározott, biztosított, megszabott. Törvényes eszközök, formák, felmondási idő; törvényes keretek közt; (régies, hivatalos) törvényes kor: a nagykorúság ideje; törvényes szavatossági → hiba; törvényesen védett. Ez neki törvényesen jár. Törvényes úton járt el. Százból hat! egészen törvényes kamat. (Jókai Mór) Törvényesen elválok nőmtől, aztán elveheted te. (Csiky Gergely) || b. (jogtudomány) Törvényes örökös: olyan ö., aki törvényben megállapított feltételeknek megfelelve örökölheti vkinek a hagyatékát.
2. Törvényes házasság: az állami törvény rendelkezései szerint kötött h. <a természetes házasságtól való megkülönböztetésül>, || a. Ilyen házasságban élő <személy>. Törvényes apa: olyan a., aki anyakönyvezett házasságon belül nemzette gyermekét; törvényes férj, feleség, házastárs. Ez arckép… ama nő birtokában volt. S ez most téged illet, törvényes nejét. (Szigligeti Ede) || b. (1945 előtt) Törvényes házasságból származó. Törvényes gyermek. A kis fiát is megkeresztelték,… s egyúttal törvényes szülöttnek nyilváníták. (Jókai Mór) Törvényes fiairól tudni sem akar. (Tolnai Lajos)
3. (elavult) Hatósági <közeg>. Törvényes személyek jelenlétében a végrendeletet felnyiták. (Vas Gereben) || a. Hatalmát az alkotmány, a törvények rendelkezései alapján gyakorló <kormány, kormányfő, államfő>. Törvényes kormány, uralkodó. || b. (átvitt értelemben) Oh szabadság… Te vagy a mi törvényes királyunk. (Petőfi Sándor)
