totem
totem [ë v. e] főnév -et, [ë] (-ot), -je [e] v. (e) [e] v. (-ja) (néprajz)
1. Az az állat, ritk. növény v. tárgy, amelynek a kezdetleges műveltségű népeknél egy-egy nemzetség, törzs hagyományaiban kiemelkedő szerepe van; a nemzetség, a törzs v. az egyén gyak. őseként tiszteli, rendsz. tabu. Egyéni, nemzetségi, törzsi totem. A gyenge bárány nem totem. (Babits Mihály)
2. Ennek ábrázolt (festett, faragott stb.) alakja, sokszor mint a törzs címere.
Szóösszetétel(ek): totemállat; totembárány.
