totya
totya melléknév totyán, totyább (tájszó)
1. Nagy, széles fenekű, nagy öblű <fazék, edény>. Totya bögre, fazék, lábas, pohár. || a. Nagy ülepű <személy>.
2. Lassú, nehézkes, öreges (mozgású, járású), totyakos (1) <személy>. Ami a lábaimat illeti, azok kiállnának… tíznapi marsot is: nem vagyok én totya. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző <láb>. A lába kifelé görbül, és totyán áll. (Gárdonyi Géza) || b. Ügyetlen, ügyefogyott, együgyű.
totyaság.
