továbbá
továbbá határozószó
1. (gyak. népies v. hivatalos) <Felsorolásban> a mondottakon kívül még; azonkívül. Ennek a mondatnak jelentős szavai az ige, a főnév és a melléknév, továbbá határozószó. Páncéllal is bír…, evvel azonban nem mellét fedezi, – hátát védelmezi. – Van továbbá neki jó fegyvere. (Arany János) Vizet is vittek nekik csajkákban, de továbbá hoztak feketekávét is. (Tömörkény István)
2. (elavult) A szóban forgó eseményt követő időben; ezután. Közben Eger, mint kis sziget áll, s néz fergetegére. | Már kapuját vendég lakként nem tárja továbbá. (Vörösmarty Mihály)
3. (elavult) A szóban forgó helytől távolabb fekvő helyre v. hely felé; távolabbra, tovább. Szólt nemes Antipater, nem akarván menni továbbá. (Vörösmarty Mihály)
