trombitál
trombitál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Trombitát fúj. A szomszédban egy trombitás hetek óta trombitál a fülünkbe. Ejnye, hogy az angyalok trombitálnának a füledbe. (Csiky Gergely) Valahol, valamerre katonák trombitáltak. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan Tud trombitán játszani. Szépen trombitál. || b. tárgyas Vmit trombitán játszik. Szólót, basszust trombitál; kuruc nótát trombitál. A dobosok doboltak, a trombitások pedig azt trombitálták, hogy ég a kunyhó, ropog a nád. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Az orrát harsogó hangon fújja. Fújd rendesen az orrod, ne trombitálj! Az asszony trombitálva fújta az orrát, nem törődött azzal, hogy közben… nevetségessé válik. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Vmit erős hangon, unalomig ismétel. Eleget trombitálom a füledbe, mégsem hallod? Éhes vagyok, éhes vagyok, – trombitált a két kis öcsém. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas <Elefánt> ormányával a trombita hangjához hasonló hangot hallat.
Igekötős igék: betrombitál; trombitálbele; trombitálel; feltrombitál; kitrombitál; letrombitál; összetrombitál; végigtrombitál.
trombitálás; trombitálgat; trombitáló; trombitált.
