tudós
tudós melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Tudománnyal foglalkozó, tudományos érdeklődésű, vmely tudományban jól képzett <személy>. Tudós ember, szakértő, szerző, tanár. Egy öreg rongyos, de tudós pap velünk mulata a szálában. (Kazinczy Ferenc)
2. Tudósra (II) jellemző, hozzá tartozó, hozzá illő v. rá emlékeztető. Tudós arc, külső, modor. Egy poros tudós kabátot veszek a zsibárosnál. (Vörösmarty Mihály) Felfésülte tudós haját, mert mindig szerette, hogy tudósnak tartsák. (Tolnai Lajos)
3. (régies) Tudományos (1–2). Tudós könyv, nyelv, társaság, vita. A tudós világot a szerves szövetek átültetése foglalkoztatta éppen. (Karinthy Frigyes)
4. (népies, régies) Olyan <személy>, aki tud vmiről, be van avatva vmibe, tájékozott, esetleg részes vmiben. Önnön hitvese is tudós e dologban. (Arany János) Maga vót abba a tudós, hogy kerültem én Istvándiba. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki tudományszakját új eredményekkel gazdagította, aki vmely tudományt hivatásszerűen művel. Világhírű tudós. Bámúllak, tudós! (Madách Imre) || a. (népies) Szakértő (II). Furóné asszonyom ennek nagy tudósa, minden virágnak tudja az értelmét. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): (régies) Ki miben tudós, abban gyanús: ki-ki a saját hibáját keresi másokban is.
Szóösszetétel(ek): 1. tudósjelölt; tudóskáder; tudósképzés; tudósmodor; tudósnyelv; tudóstípus; tudósutánpótlás; tudósüldözés; 2. áltudós; hittudós; nyelvtudós; szobatudós; természettudós; történettudós.
tudósság.
