tükrözés
tükrözés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a tükröz igével kifejezett cselekvés. művelet, ill. folyamat, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi tükröz (vmit).
1. Fénynek v. vmely tárgy, személy képének tükörrel v. tükörként való visszaverése, vhová vetítése. A falra, a szobába, a járókelők szemébe tükrözés; az ablak, a szemüveg, a víz tükrözése. A gyerekek tükrözéssel bosszantják egymást. || a. Ennek az eredménye: vmiről vhová vetülő fény. Tükrözés látszik a falon. Ez csak az ablak tükrözése.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek szóban v. írásban való ábrázolása, leírása olyan szemléletes elevenséggel, mintha a valóság tükörképe volna. Az események, a táj tükrözése.
3. (átvitt értelemben is) Tükröződés (1–2). A tükrözés törvénye; a csillagok tükrözése a tóban; az érzés tükrözése a szemben; a kor tükrözése a regényben.
4. Tükrös műszerrel végzett orvosi vizsgálat (vese, gége stb.). Holnap tükrözésre megyek.
Szóösszetétel(ek): 1. tükrözésmentes; 2. fültükrözés; légtükrözés.
tükrözéses; tükrözési.
