tükröződik
tükröződik tárgyatlan ige -ött, -tek [e], -jék (-jön) (csak 3. személyben)
1. <Vmi vmely tárgy fényes felületén> mint tükörben, képként megmutatkozik. A sok torony a Duna vizében tükröződik. A görbe tükörben minden torzítva tükröződik.
2. (átvitt értelemben) <Vminek lényege> megmutatkozik, felismerhető, kimutatható vmi másban. A politikai élet hullámzása az irodalomban is tükröződik. A valóság a tudatban tükröződik. || a. (átvitt értelemben) <Jellem, lelkiállapot> megmutatkozik, leolvasható, jól látható vmin. Derű, harag, zordság tükröződik az arcán. Tartásukon, arcvonásaikon csodálatos komolyság és fönség tükröződék. (Mikszáth Kálmán) Gyötrelem tükröződött arcán. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: beletükröződik; visszatükröződik.
tükröződő.
