tulajdonít
tulajdonít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. Vmit tulajdonít vkinek, vminek: vkit, vmit bizonyos dolog forrásául, okául tüntet fel, v. annak tekint; annak tudja be. Magadnak tulajdonítsd, ha…: magadat okold, magadnak tégy szemrehányást, ha… A betegséget fertőzésnek tulajdonítja. A jó eredményt az új munkamódszernek tulajdonítja. Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá. (Arany János) Többet tulajdonított a fantáziámnak, mint az emlékeimnek. (Móricz Zsigmond)
2. Vmit tulajdonít vminek, vkinek: vmit vmely személy v. dolog sajátjának, szorosan hozzá tartozónak, tőle eredőnek tüntet fel v. tart. → Magának tulajdonít vmit (vmely érdemet); fontosságot tulajdonít vminek: fontosnak tartja; vmely szónak, kifejezésnek vmilyen értelmet tulajdonít. Ezt a kijelentést nekem tulajdonította. Egyesek ezt a verset is Csokonainak tulajdonítják. Attól félek, hogy erőmön felüli befolyást tulajdonít nekem, kedves gyámatyám. (Vas Gereben) || a. (régies) Érdemül, vétkül tulajdonít vkinek vmit: érdemének, ill. vétkének tartja, tudja be. Késedelmemet vétkűl nem fogja nékem tulajdonítani. (Csokonai Vitéz Mihály) Vétkül tulajdonítsuk azt neki, | hogy a felekezetét [= a maga embereit] jobban szeretné, | mint a magyarságot? (Katona József)
Igekötős igék: eltulajdonít.
tulajdonítás; tulajdonítható; tulajdonító; tulajdonított.
