túlcsap
túlcsap tárgyatlan ige
1. (ritka) <Víz, áradat> nagy erővel vmely akadály fölé emelkedik, és tovább halad fölötte. A megáradt folyó túlcsapott a töltésen. A víz mély itt, fejeden túlcsap, s ott veszesz. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Érzelem, indulat> a szokottnál hevesebben, gátlás nélkül nyilatkozik meg. Túlcsap benne az indulat. Érzelmei már majdnem túlcsaptak. (Justh Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) Túlcsap vmin: nem fér meg vhol, túlterjed vmin, túllép vmit. Ez a cselekedet túlcsap a törvényesség korlátain. E hatás túlcsap a családi körön. (Madách Imre)
túlcsapás; túlcsapó; túlcsapott.
