tülekedik
tülekedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. <Ember> erőszakosan igyekszik a tömegen át előrejutni, helyet biztosítani magának; tolakodik (1). Az utasok a fel- és leszálláskor ne tülekedjenek! || a. (régies) Dulakodik, birkózik. A fiú… elküldetett akadémiákra, meg is tanult… birkózni, tülekedni, vagdalkozni, s ökölharcokban ritkítá párját. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Nagy fáradsággal küzd vmiért, törtet, erőszakosan törekszik vmire, vmi után. Annyit tülekedett már érte! Sokat kell tülekedni a jobb helyért.
Igekötős igék: betülekedik; feltülekedik; idetülekedik; keresztültülekedik; kitülekedik; odatülekedik; összetülekedik; visszatülekedik.
tülekedő.
