túlemelkedik
túlemelkedik [l-e] tárgyatlan ige
1. (ritka) <Dolog> vkinél v. vminél magasabbra emelkedik, vmin túlnyúlik. Az épület szobáiból kinőtt fák túlemelkedtek a sötét falakon. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy v. ritk. dolog erkölcsi v. értelmi szempontból> magasabbra jut vkinél v. vminél. Túlemelkedik minden kicsinyes hiúságon. Reményeid a mindennapiság szűk körén… túlemelkedtek. (Eötvös József) Magas szellemtől ihletve túlemelkedik neme korlátain. (Madách Imre) || a. <Személy> mások közül, őket túlszárnyalva, kitűnik, kiemelkedik. Petőfi csakhamar túlemelkedett költőtársain.
túlemelkedés; túlemelkedett; túlemelkedő.
