túlerő
túlerő [l-e] főnév
1. Az egyik harcoló félnek a másik fél erejénél jóval nagyobb katonai ereje. Ellenséges, saját, számbeli, tüzérségi túlerő; a túlerő következtében; túlerőben van; a túlerőnek enged; túlerővel áll szemben; szembeszáll a túlerővel. Győzelmet csikart ki a sokszoros túlerővel szemben. A csapatok túlereje ellen lehetetlen volt… vívni. (Kemény Zsigmond) [A franciák] egy pillanatra hátrálni kényszerültek a túlerő miatt. (Jókai Mór)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Általában a szokottnál nagyobb mértékű erő. Túlerőre jut. Ha e szó benne túlerőre jutna, Ha megcsalhatná ezt a szent hazát, Megátkoznám. (Madách Imre) Hátha éppen a jobb rész kipusztul, Ha túlerőt nyer rothadás, penész? (Arany László)
túlerejű.
