túljár
túljár tárgyatlan ige
1. (kissé bizalmas) Túljár vkinek az eszén: ravaszabb, okosabb, agyafúrtabb vkinél. Eszem túljár a másén. (Jókai Mór) Még a feleségem eszén is túljárok, mikor józan vagyok. (Gárdonyi Géza) Meghagyta őket abban a hitükben, hogy túljárnak az eszén. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Túljár vkin: túltesz vkin. A hányjavetiségben [Marcius] minden emberen túljár. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
túljárás; túljáró.
