túlság
túlság főnév -ot, -a (népies, régies)
1. Vmiben, kül. magatartásban, cselekvésben, nézetekben, megnyilvánuló túlzott mérték; véglet. Túlságba esik; túlságba v. túlságig visz vmit. Minden túlságba visz. Egyik túlságból a másikba esik. Ha itt és ott a szakbuzgalom… túlságba csap is… azon nincs miért megütköznünk. (Arany János) A túlságig, a legkegyetlenebb képtelenségig szolgált egy világfelfogást. (Kuncz Aladár)
2. Túlzás (1). Megyeri a részeg, hebegő kántort egy kis túlsággal adta. (Vörösmarty Mihály) Mindent kivall, S még toldja is tulságival. (Vajda János)
