tündöklés
tündöklés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (kissé választékos) A tündöklik, tündököl igével kifejezett történés, folyamat, ill. jelenség; az a tény, hogy vmi tündöklik; ragyogás, fénylés. A csillagok tündöklése az égen; a drágakövek tündöklése elkápráztatta. A nap tündöklése mindent elhomályosított. A hegyről látszott a város éjszakai tündöklése.
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Az arc, a szem tündöklése: az öröm, a boldogság kifejeződése az arcon, a szem ragyogásában.
3. (átvitt értelemben) Gazdag, fényűző élet; ragyogó pompa; gazdagság, fényűzés. Múlandó, talmi tündöklés. Széplányok tündöklése és nyomora. Niffor lány biz áz, szereti á tündöklést. (Justh Zsigmond)
tündöklésű.
