tündöklik
tündöklik tárgyatlan ige -ök v. (választékos) -öm, -esz [e]; -ött; -enék [e] v. (választékos) -eném [e], -enél [e], -ene [e-e] v. (választékos) -enék [e]; ..köljön v. (ritka, választékos) ..köljék v. (elavult) ..kljék; -eni [e] tündököl -ök, -sz; -t; -nék, -nél, -ne [e]; -jön
1. (választékos) <Fényforrás> erősen, de nem egyenletesen ragyog; játékosan csillogva, változékonyan fénylik. A vízen tündöklik az alkony fénye. A domb fölött a hold tündöklik. A szoba közepén tündöklik a karácsonyfa. Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva. (Csokonai Vitéz Mihály) Az őszi nap már teljes pompájában tündöklött az alföldi város fölött. (Kosztolányi Dezső) Nagy hideg tányérral tündökölt a hold. (Gelléri Andor Endre) || a. <Megvilágított, sima felületű fénylő tárgy> a ráeső fényt a néző felé visszaverve, szinte vakítva, szikrázva ragyog, fénylik; csillog-villog. Tündöklik a gyémánt a fényben. Tündöklik a hatalmas kristálycsillár. Tündöklik a briliánsgyűrű az ujján. [Az asztalon] tündöklött a sok ezüst evőeszköz és metszett üvegpohár. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) <Hely(iség)> fényesen ki van világítva; fényárban úszik, ragyog. Tündöklik a terem. Az utca fényben tündököl. (Tolnai Lajos) || c. (túlzó) Ragyogó tiszta (állapotban van). Tündöklik a tisztaságtól. Konyhája, lakása mindig tündöklik. Az előszoba, mely rakodótelepévé vált a fölgyülemlő szennynek, egy óra alatt… tündökölt. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Személy pompás, fényűző öltözetével, szépségével, feltűnő, gyönyörködtető megjelenésével> magára vonja az általános figyelmet, közfeltűnést, ámulatot kelt; messze kitűnik, kiválik mások közül. A sereg élén tündöklött a vezér díszes ruhában. Híre járt, hogy a nagyvezér mátkája… nyakláncokkal fog tündökölni menyegzője napján. (Jókai Mór) Az ő álma: megjelenni, ragyogni, tündökölni. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Személy vmely kiváló tulajdonságával> kitűnik, kiválik mások közül. Tündöklik közöttünk nagy tehetségével. Mint mezők virággal, Tündökljék sok jókkal, Áldja mindennel őtet [Júliát]. (Balassi Bálint) Azzal akar tündökölni, hogy kezességet vállal. Nem ilyen kőből faragják a hősöket. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka) <Személy> ünneplés, dicsőítés középpontjában áll, a dicsőség, hírnév, siker tetőfokán van. Csak rövid ideig tündöklött, aztán eltűnt nyomtalanul. Jaj annak [a népnek], mely már tündökölt! (Arany János) || c. (átvitt értelemben, ritka, gúnyos) Távollétével tündöklik: vki azzal hívja föl magára a figyelmet, hogy vhol nem jelenik meg.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy, ill. arc vmely boldog érzéstől> úgy át van hatva, hogy az szinte sugárzik róla. Tündöklik apai büszke örömétül. (Arany János) Nem fogok bocsánattal, Víg arccal tündökölni. (Ady Endre)
Igekötős igék: feltündöklik.
tündöklő; tündököltet.
