tüneményes
tüneményes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Csodálatos, rendkívüli, bámulatra méltó. Tüneményes gyorsaság, teljesítmény, ügyesség. Tüneményes idők járnak! (Jókai Mór) || a. (elavult, irodalmi nyelvben) Fantasztikus, meseszerű, romantikus. Tüneményes vigjáték; dalokkal. Nestroy munkája. (Vörösmarty Mihály) Wielandnak van egy regénye, melyben a korában elhatalmazott [= elterjedt, felkapott] tüneményes regények íróit persziflálja. (Jókai Mór)
2. (régies) Kivételes szépségével elragadó, elbájoló, megejtő, gyönyörű <személy>. Elkezdett a gyermekének mesélgetni az eljövendő tüneményes leventéről. (Jókai Mór)
3. <Külső pompájával, díszes, látványos voltával> gyönyörködtető, elkápráztató. Tüneményes báli ruha, díszlet. Fiatal táncos leányok játszanak hosszú rózsafüzérekkel tüneményes játékot. (Jókai Mór)
tüneményesség.
