türelmes
türelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Türelmet tanúsító <személy>. Türelmes vkihez, vmihez, vki, vmi iránt; türelmes anya, tanító; türelmes a beteghez, a gyerekekhez. Szóláshasonlat(ok): türelmes, mint a → birka. Légy türelmes, Jó gyermekem, nagyon feledkező [= feledékeny] vagyok. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nem szakított vele végleg; hiszen asszony mégis csak kell…; alázatos, türelmes, kevéssel beérő. (Kaffka Margit) || a. A bántást, a kínzást ellenszegülés nélkül viselő <állat>. Türelmes állat volt a lovuk; üthették, verhették.
2. A türelmet tanúsító személyre jellemző, rá valló <cselekvés, magatartás>. Türelmes ápolás, bánásmód, várakozás. A paraszt és a kisfiú… türelmesen várakoztak. (Ambrus Zoltán) Néha diktált valamit… az öreg írnoknak, aki… csendesen, türelmesen, pontosan dolgozott helyette. (Kaffka Margit)
türelmesség.
