türelmetlenség [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A türelmetlen (1–2) melléknévvel kifejezett lelki tulajdonság, feszült, ideges állapot, magatartás; vkinek türelmetlen volta. Fojtott, lázas türelmetlenség; a beteg, a közönség türelmetlensége. Türelmetlensége egyre fokozódott. Türelmetlensége ingerültséggé fajult. Türelmetlensége hirtelen kirobbant. Türelmetlenségében topogni kezd. A türelmetlenség ingerült mérgével vezette napról napra lovasait az ütközetbe. (Jókai Mór) Lázas türelmetlenséggel várták a keddet, kedden pedig a hajót. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Ellenséges, rosszindulatú, türelmetlen (3) magatartás vkivel, vmivel szemben. Az őslakók türelmetlensége a jövevényekkel szemben enyhülni kezdett. Önnek nincs fogalma arról a türelmetlenségről, amivel… itt… minden tettét bírálgatják. (Jókai Mór) || a. Vmely közösséggel, intézménnyel, felekezettel, politikai irányzattal szemben tanúsított ellenséges, nem megértő, nem engedékeny, türelmetlen (3), magatartás. Nacionalista, soviniszta, vallási türelmetlenség.
türelmetlenségi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.