tűrés [2]
tűrés [2] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A tűr [2] igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit tűrnek, gyűrnek. Kalapjának ideges tűrésével elárulta izgatottságát.
2. (tájszó) Ennek eredménye: az így létrejött ránc, haj(toga)tás, gyűrődés vmin. A lepedő, a szoknya tűrései.
