turzás
turzás főnév -t, -ok, -a
1. (bányászat, régies) Hasznos ásványok, ércek (fel)kutatása (próba)ásással. Az első lelet után hozzáfogtak [az aranynak] a turzásához, gödröket vájtak a földbe. (Jókai Mór) Ő az én hegyeim közt… „turzás” útján felfedezte a kőszenet. (Jókai Mór)
2. <Tóban, tengerben> a part közelében a hullámzás és az árapály hatására keletkező hosszú, keskeny, a parttal párhuzamos sziget v. víz alatti gátszerű kiemelkedés. Turzás főként a deltatorkolat hordalékából keletkezik. || a. <A Balaton partján> a hullámverés hatásaként keletkező alacsony, hosszanti homokgát.
turzási; turzásos.
