tus [2]
tus [2] főnév -t, -ok, -a
1. (zene) <Zenekartól> üdvözlésképpen játszott gyors akkordismétlés v. tremoló. Vkinek a tiszteletére tust húznak v. fújnak a zenészek; vkit tussal fogadnak. Ma éjjel fent van s dőzsöl a király…. S amint leönti Rajna kortyait, Az üst-dob és rézkürtök… riadnak Reá dicső tust. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csengtek a poharak, a cigány tust húzott. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Ivás vkinek az egészségére. Tust iszunk. A hordó mellett isznak víg tust. (Csokonai Vitéz Mihály) Így vége szakadván tusnak, boritalnak, Tehetsége szerint Kiki hazaballag. (Arany János)
