tüske
tüske [e] főnév tüskét, tüskéje [e]
I. Növényen, növény szárán, levelén, termésén levő, kemény, hegyes, szúrós képződmény; tövis (1). A galagonya, a kaktusz, a kökény, a rózsa tüskéje; a királydinnye, a szerbtövis tüskéje; tüske ment a lábába; kihúzza a tüskét a sebből. Béres legény jól megrakd a szekered, Sarjú tüske böködi a tenyered. (népköltés) Meg ne sebezzétek könnyű kis lábait, átkos Tüskék s rút kórók. (Vörösmarty Mihály) De a legszebb rózsa mellett is van tüske. (Arany János) || a. (növénytan) A szár v. a levél felületének (bőrszövetének v. a bőrszövet alatti szövetének), könnyen leválasztható, szúrós hegyű képződménnyé átalakult része. A rózsa tüskéje.
2. (régies) Olyan kórós v. cserjeszerű növény (kül. kiszáradt állapotban), amelyen tüskék, ill. tövisek vannak. (átvitt értelemben) Tüskére való: gonosz boszorkány; tüskével kerített udvar. Az utat az erdőnyílás torkánál egy lovas magasságnyi tüskével zárták el. (Vas Gereben)
3. <Némely állat bőrén szaruból való, tövishez hasonló képződmény. A sündisznó tüskéje. Az egyik gödröcskében egy bájos kis sün szaladgált kétségbeesetten… Amint hozzányúltam, gömbbé húzta magát, és elrejté fejét tüskéi közé. (Babits Mihály) || a. (ritka) Kemény szőrszál <emberen, állaton>. Két-három hét is elmúlt, amíg egyszer megborotválkozott, s már másnap őszes tüskék ütköztek ki az állán. (Ambrus Zoltán)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Rendsz. a hagy v. a marad igével alkotott szókapcsolatban:> vmely bántás, sérelem után vkiben visszamaradó fájó érzés, sértődöttség. Tüske maradt a lelkében; tüskét hagy vkinek a szívében. Nekem is megvan a magam sokféle tüskéje. Az iskola, a község, aztán az unalmas fészek [mondotta a pap]. (Gárdonyi Géza)
5. (ritka) A szögesdróton egymástól bizonyos távolságra tekert, hegyes, szúrós drót. Átmászott a kerítésen, s ruhája beleakadt a tüskébe.
6. (műszaki nyelv) Kör keresztmetszetű, megközelítőleg kúp alakú szerszám fémtárgyak furatának, kül. csövek belső átmérőjének, vmint fémrudakból hajlított láncszemek átmérőjének a növelésére.
7. (műszaki nyelv) Vasbeton szerkezetbe ágyazott kiálló betonvas, amely szerkezetek csatlakozó alkatrészeinek összekapcsolására használatos.
8. (műszaki nyelv) Átmenő furatok és külső felületek megmunkálására való, rúd alakú forgácsoló szerszám.
9. (katonaság) A két vége felé vékonyodó vaseszköz, mely a puskacső tisztítására használt fémrúd szilárd tartására, ill. ki-be való húzogatására való.
Szólás(ok): (tájszó, régies) Tüskén ül: nyugtalanul, kínzó türelmetlenséggel várja vminek a kezdetét v. végét; tűkön ül.
Szóösszetétel(ek): tüskeállat; tüskebozót; tüskekarcolás; tüsketermő.
tüskéjű.
