1. (erdészet) Az élő fának a levágás után a föld felszíne fölött maradó és a talajban folytatódó része, amelyből a gyökérzet kiindul. Imre a kemény föld durva kérgit vájja, Néha egy tuskóval birkozván sokáig. (Arany János)
2. A kidöntött, kivágott fa törzsének a gyökér fölött levő, tömött, csomós, bütykös darabja egyben v. széthasogatva. Tuskóval tüzel. Kitermelte a tuskót is. || a. Általában a kivágott fa vmely nagyobb, csomós, tömött, nehezen fűrészelhető v. hasítható, szabálytalan alakú darabja.
3. Tönk (1, 2, 3). Akkor jött dologból Bence a vén szolga, És leereszkedik valami tuskóra. (Arany János) A kovácsműhely előtt a kovács elszántan állott a tuskónál. (Krúdy Gyula)
4. (átvitt értelemben, rosszalló v. tréfás) Durva, érzéketlen, nehézkes ember. Faragatlan tuskó: műveletlen, modortalan ember; lelketlen, érzéketlen tuskó. Azon vagyok, hogy minél inkább egy érzéketlen tuskóvá lehessek, mert nem érezni – oly boldogság! (Arany János) Én annyira míveletlen tuskó vagyok, hogy a szép verseket becsülöm annyira, mint a szép zenét. (Jókai Mór)
5. (ritka, kohászat) Az olvasztó kemencéből formába kiöntött fém (vas, acél, alumínium), amelyet hengerelve, kovácsolva v. sajtolva tovább munkálnak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.