tüsszent
tüsszent [e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e], (kissé népies) trüsszent (gyak. -t ragos határozóval) (hangutánzó)
<Ember, kisebb állat> az orr nyálkahártyáját csiklandozó inger hatására a levegőt a görcsösen összehúzódó légzési izmok működésével hirtelen nagy erővel, rázkódás és sziszegű hang kíséretében kilélegzi; prüsszent. Hangosan, harsányan tüsszent; aprókat, éleset; jót tüsszent; (népies, tréfás) tüsszent vmire: <babonás vélekedés szerint> (véletlen) tüsszentésével mintegy megerősíti vkinek a kijelentését, állítását. Nagyokat tüsszent, úgy látszik, megfázott. A macska tüsszentett, amikor a gyerekek megpiszkálták az orrát. Tüsszentek, ha a napba nézek. A szellő illatot hoz a cselédház elé,tüsszent a béresek tüsszentenek a fűszagra. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: beletüsszent; eltüsszent; rátüsszent.
tüsszentés; tüsszentget; tüsszentő.
