tüsszög
tüsszög tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön, (kissé népies) trüsszög (hangutánzó)
1. <Személy, ritk. állat, főleg ló> ismételten, többször egymás után, gyakran tüsszent. Megfáztál, hogy így tüsszögsz? A ló fújt, tüsszögött, nyugtalanul vagdalt. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, ritka) Bosszankodik, dohog vmin; prüszköl (4). A Hoffmann-család nemességet szerzett, s a gróf igen tüsszög rajta. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: beletüsszög; közbetüsszög; összetüsszög; rátüsszög; végigtüsszög.
tüsszögés; tüsszögő.
