tüszköl
tüszköl ige -t, -jön, (kissé népies) trüszköl (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Ember, kisebb állat> szaporán, aprókat tüsszög. Megfázott, egész nap tüszköl. Lovaink tüszkölnek, hegyezik füleiket. (Kemény Zsigmond) Öklös Diridongó egy sürű csoportban Kézzel-lábbal ví és tüszköl a nagy porban. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Vmilyent tüszköl: tüsszögéskor az orrból távozó váladék vmilyen. Anna reggeltől estig a por és szemét glóriájában állott. Feketét köpött, szürkét trüszkölt. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Tüszköl vmitől: <személy> dohog, bosszankodik v. tiltakozik, panaszkodik miatta. Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mingyár tüszköl. (Arany János)
Igekötős igék: beletüszköl; közbetüszköl; összetüszköl; rátüszköl; végigtüszköl.
tüszkölés; tüszkölő.
