tűzdel
tűzdel [ű-e v. ü-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Vhova tűzdel: tűvel több helyen folyamatosan hozzátűz vmit vmihez. Fodrot tűzdel a szoknyára. A jelvényeket kalapjára tűzdelte. || a. (ritka) <Vattával v. pehellyel bélelt paplant, vattával bélelt kabátot> több – egymástól egyenlő távolságra eső – helyen folyamatosan összevarr a vatta, ill. a pehely rögzítésére. || b. (régies, költői) Tűz (1). Nefelejts! te gyáva kékszemű virág,… Kit sírra és kebelre egyaránt Tűzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt, Mi vagy te jámbor gyom…? (Vörösmarty Mihály) Vékony szálú barna haja simára volt lefésülve, s hátul kis kontyba tűzdelve. (Móricz Zsigmond)
2. (ruházkodás) Tűzdel vmit: <rendsz. díszítésként> varrógéppel több sort gépel vmire. Selyemmel tűzdeli a gallér szélét, a zseb kihajtóját.
3. (konyhaművészet) Tűzdel vmit: vmely készülő ételbe több részletben ízesítő anyagot, kül. húsfélébe vékony csíkokra vágott szalonnát, gombát, fokhagymát dug. Húst tűzdel. Szalonnával tűzdeli a nyúlgerincet. Mandulával tűzdeli a pudingot.
4. (átvitt értelemben) Tűzdel vmit vmivel v. vmibe tűzdel vmit: vmely szövegbe több helyen betoldásokat ír. Kéziratát megjegyzésekkel tűzdelte. Kéziratába megjegyzéseket tűzdelt.
Igekötős igék: áttűzdel; betűzdel; beletűzdel; feltűzdel; hozzátűzdel; letűzdel; megtűzdel; mellétűzdel; odatűzdel; összetűzdel; rátűzdel; teletűzdel; visszatűzdel.
tűzdelhető; tűzdelő; tűzdelt; tűzdeltet.
