tüzelés
tüzelés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a tüzel igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi tüzel, ill. az a cselekvés, hogy vmit tüzelnek.
1. Az a tény, hogy vmi hőséget, forróságot áraszt, tüzel (2). A kályha, a kemence, a nap tüzelése.
2. Vmivel való fűtés, vminek égetése melegítés, főzés stb. végett; tűz rakása, csinálása (vhol). Brikettel, fával, gázzal, koksszal, papírral, szalmával, szénnel, tőzeggel való tüzelés; a kályhában, a konyhában, a szabadban való tüzelés. Az erdőben tilos a tüzelés.
3. Lő- v. tűzfegyverrel való lövés(ek sorozata). Ágyúval, (gép)pisztollyal, (gép)puskával való tüzelés; az ellenségre, a levegőbe, vaktában v. célzás nélkül való tüzelés; elkeseredett, erős, gyenge, gyér, heves tüzelés; tüzelés alatt → tart vmit. A tüzelés három óra hosszat tartott. Viszonozza a tüzelést. A nap még nem világít: de világít a szörnyű reggelre ébresztett várvédők irtó tüzelése. (Jókai Mór) Negyven éven felül civil ember is megszokja a halált, mint katona a háborúban: egymás után hullanak el bajtársai, mintha erősödne a tüzelés. (Karinthy Frigyes)
4. (ritka) <Testnek, testrésznek> láztól forró állapota. Arcának, fejének, testének tüzelése.
5. (átvitt értelemben) Vmely testi v. lelki folyamat, érzés heves volta, nagy foka. A bosszú, a düh, a jókedv, a mámor, a szenvedély, a vágy tüzelése; vérének tüzelése (a bortól). || a. (átvitt értelemben) Vminek ilyen állapotra tüzelő, ösztönnő, heves, rendsz. a testi forróság érzését is keltő hatása. A bor tüzelése ereiben. Valósággal elbódította őket a harc lázának tüzelése. || b. (átvitt értelemben) Vkinek vmire való heves ösztönzése, izgatása, bujtogatása. Vkinek bosszúra tüzelése; a tömegeknek forradalomra tüzelése; a katonáknak harcra tüzelése.
Szóösszetétel(ek): széntüzelés.
tüzelési; tüzelésű.
