1. Olyan, aki v. ami tüzel (1–7). A szabadban tüzelő pásztor; az erősen tüzelő ellenség; láztól tüzelő homlok. || a. Olyan, ami tüzelésre, fűtésre szolgál. Tüzelő berendezés, szerszám.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szenvedélyt, lelkesedést tükröző, szenvedélyes érzelmeket árasztó, tüzes (6) <száj, szem, tekintet>. Tüzelő két szemmel néz a szép asszonyra. (Reviczky Gyula) Csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod. (Reviczky Gyula)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Az a személy, aki tüzel. Meglátta az erdőben tüzelőket, s hozzájuk ment. A tüzelők a fák mögé húzódtak, de onnan tovább folytatták a lövöldözést. Hagynak valakit tüzelőnek, hogy visszafelé is lássanak. (Vas Gereben)
2. Fűtőanyag (1a). A téli tüzelő beszerzése. Kevés a tüzelője. Gondoskodik a téli tüzelőről. Itt élelmiszert, amott orvosságot szereznek a szűkölködők számára; gondoskodnak téli tüzelőjökről. (Jókai Mór) Nedves ez a tüzelő. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Kályha, kemence, tűzhely. Télen a tüzelő mellett… Ácsorgott el egész napokat. (Fazekas Mihály) Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.