tüzérség
tüzérség főnév -et, -e [ë, e]
1. A hadseregnek az a fegyverneme, mely lövegeinek nagy távolságra is érvényesülő tüzével földi, ill. légi célok ellen harcol. Fogatolt, gépvontatású, hegyi, könnyű, közepes tüzérség; → légvédelmi tüzérség; → lovas tüzérség; → nehéz tüzérség; → tábori tüzérség; a tüzérség és a többi fegyvernem együttműködése; felvonul, állásba megy, megkezdi a belövést a tüzérség; tűz alá vesz, tűz alatt tart vmit a tüzérség. || a. Tüzérekből álló alakulat. A hadosztály, a hadtest tüzérsége.
2. (ritka) Vkinek tüzér mivolta, állapota v. ennek ideje. Büszke tüzérségére. Tüzérségét Szolnokon töltötte.
