tűző
tűző melléknév és főnév
I. melléknév -n (-en) [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki vmely hegyes v. heggyel ellátott tárgyat odaerősítés végett vhová tűz (I. 1). A jelvényt a kabátjára tűző fiú. || a. Olyan <személy>, aki vmely hegyes végű dolgot vhová, vmibe tűz (I. 1a), beszúr. A virágot a hajába tűző leány.
2. (ruházkodás) Olyan <személy>, aki varrás közben a készülő ruha vmely darabját tűvel a másik darabhoz erősíti. A zsebeket gondosan tűző szabó.
3. Olyan <személy, eszköz>, aki, amely ruházati cikket, ahhoz tartozó részt v. anyagot, vminek segítségével díszít v. egy másik tárgyhoz varr. A fehérneműt tűző munkás; a vászonárut tűző gép.
4. (átvitt értelemben) Tűző nap (sütés): erősen, verőn sugárzó nyári n., ill. az a hely, amelyet ilyen n. ér. Megfájdult a feje a tűző naptól. Egész délután a tűző napon feküdt a strandon.
5. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmely célt, feladatot megtárgyalás, megbeszélés céljából kijelöl. Az ügyet tárgyalásra tűző bíró; a darabot műsorra tűző igazgató; a javaslatot napirendre tűző bizottsági.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ruházkodás) <Nagyobb szabóműhelyben, ruhaipari (konfekció)üzemben> tűzéssel (2) foglalkozó személy. Tűző a beosztása.
2. Tűzést (2) végző gép. Javítják a tűzőt.
Szóösszetétel(ek): tűzőeszköz; tűzőfonal; tűzőgép; tűzőkapocs; tűzőnő; tűzőöltés; tűzőtű; tűzővas.
