1. Olyan <személy>, aki vmely hegyes v. heggyel ellátott tárgyat odaerősítés végett vhová tűz (I. 1). A jelvényt a kabátjára tűző fiú. || a. Olyan <személy>, aki vmely hegyes végű dolgot vhová, vmibe tűz (I. 1a), beszúr. A virágot a hajába tűző leány.
2. (ruházkodás) Olyan <személy>, aki varrás közben a készülő ruha vmely darabját tűvel a másik darabhoz erősíti. A zsebeket gondosan tűző szabó.
3. Olyan <személy, eszköz>, aki, amely ruházati cikket, ahhoz tartozó részt v. anyagot, vminek segítségével díszít v. egy másik tárgyhoz varr. A fehérneműt tűző munkás; a vászonárut tűző gép.
4. (átvitt értelemben) Tűző nap (sütés): erősen, verőn sugárzó nyári n., ill. az a hely, amelyet ilyen n. ér. Megfájdult a feje a tűző naptól. Egész délután a tűző napon feküdt a strandon.
5. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmely célt, feladatot megtárgyalás, megbeszélés céljából kijelöl. Az ügyet tárgyalásra tűző bíró; a darabot műsorra tűző igazgató; a javaslatot napirendre tűző bizottsági.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ruházkodás) <Nagyobb szabóműhelyben, ruhaipari (konfekció)üzemben> tűzéssel (2) foglalkozó személy. Tűző a beosztása.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.