tűzpróba
tűzpróba [z-p] főnév
1. (történettudomány) Középkori bíráskodási eljárás vki bűnösségének v. ártatlanságának megállapítására; a gyanúsítottnak tűzbe kellett tennie kezét v. égő farakáson végigmennie stb., s ha sebei meghatározott időn belül meggyógyultak, ártatlannak, egyébként bűnösnek nyilvánították. Még a tűz- és vízpróba hátra van, Bábel lovag! (Szigligeti Ede)
2. (műszaki nyelv) Az a próba, melynek folyamán vmely anyagnak összetételét v. fizikai tulajdonságait a tűz hőerejével vizsgálják meg.
3. (átvitt értelemben) Próbatétel, amely vkinek v. vminek a teljes alkalmasságát, szívósságát, kitartó voltát bizonyítja. A háború, a forradalom tűzpróbája; átesett a tűzpróbán; → kiállja a tűzpróbát. Nem az a nagy ember, kinek nagy a szája, De ki a tűzpróbát gyémántként megállja. (Sárosy Gyula) Hátra volt… a tűzpróba, mely barátságukat felbonthatlanul megerősítse. (Jókai Mór)
tűzpróbai; tűzpróbás.
