ú [1]

Full text search

ú [1] főnév ú-t, ú-ja
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: ajakkerekítéssel, a nyelv izmainak erősebb megfeszítésével képzett felső nyelvállású, mély, veláris, hosszú magánhangzó (pl. a rút szó magánhangzója). Hosszú ú; az ú ejtése, képzése.  Az ó hang, tiszántúli ajkon, tudtomra csak egy szóban változik ú-ra, s ez éppen a szerencsétlen lú. (Arany János) [A magánhangzók szonettje.] Ú!: – az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca, | nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca | a békés homlokon, mit alkímia tép föl. (Tóth ÁrpádRimbaud-fordítás)
II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a teljesebb magyar ábécének az u és az ü közé eső harminchatodik betűje; nyomtatott alakja: ú, Ú. Kis (hosszú) ú; nagy (hosszú) Ú.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi