I. (nyelvtudomány) Beszédhang: ajakkerekítéssel, a nyelv izmainak erősebb megfeszítésével képzett felső nyelvállású, mély, veláris, hosszú magánhangzó (pl. a rút szó magánhangzója). Hosszú ú; az ú ejtése, képzése. Az ó hang, tiszántúli ajkon, tudtomra csak egy szóban változik ú-ra, s ez éppen a szerencsétlen lú. (Arany János) [A magánhangzók szonettje.] Ú!: – az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca, | nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca | a békés homlokon, mit alkímia tép föl. (Tóth Árpád–Rimbaud-fordítás)
II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a teljesebb magyar ábécének az u és az ü közé eső harminchatodik betűje; nyomtatott alakja: ú, Ú. Kis (hosszú) ú; nagy (hosszú) Ú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.