udvariasság
udvariasság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) Az udvarias (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek udvarias volta. Engem az udvariasság vezetett, amikor… Udvariasságból megtette, hogy… Egy mákszemnyi udvariasság sincs benne. (szójárás) → Pontosság a királyok udvariassága. [A hold] már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk, míg elapad. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sok huzavona után… engedtek udvariasságból. (Mikszáth Kálmán)
2. Udvarias (2) viselkedés, modor, bánásmód, beszéd. → Hideg udvariasság; → csepeg az udvariasságtól; udvariasságot tanúsít vki iránt. Hideg udvariassággal fogad vkit. Én nem kérek v. várok öntől udvariasságot. Urak, üdvözlöm Helsingőrben. Fogjunk kezet… hadd teljesítsem az udvariasságot. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Fogékony kebellel bírt az iránta tanúsított udvariasságokra nézve. (Jókai Mór) || a. Vmely kor v. társadalmi réteg szokásainak, igényeinek, felfogásának megfelelő, udvariasnak tartott gondolkodásmód v. viselkedési mód. Émelyítő, túlzott udvariasság; az udvariasság szabályai szerint. Ő az udvariasság mintaképe. Köteles udvariassággal válaszolt. Az idő Nem enged bókolnunk, mint megkivánná Az udvariasság. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Az udvariasság szabályai ellen véték. (Eötvös József)
udvariassági; udvariasságú.
